Hamar János lejegyzése 2005-ben:



1932-ben születtem Mágocson. Hatan voltunk testvérek - így semmiben sem bővelkedhettünk. Már kisgyermekkoromban is a rajzolás volt a legkedvesebb időtöltésem. Kezdetben krétával firkáltuk tele a sima sötétbarna ajtót a konyha és a szoba között - amibe még édesapám is besegített néha, aki örökké a becsület és szorgalom példaképe számomra mindenkor. Édesanyámtól az önfeláldozó szeretet, a szépség és poézis áldását kaptam, míg életem párjának köszönhetem, hogy kiléptem "remetei" magányomból. Kis, kb. 2700 lakosú településen nevelkedtem, és itt élek ma is - Baranya északi csücskében.

Nem volt tanítómesterem és lehetőségem arra, hogy képezzem magam. Mindent magamnak kellett felfedeznem, mert senki segítségére nem számíthattam. A krétát a ceruza követte, majd a szén s a tus. Később a színek!

Kirakatrendezőként ismerkedtem meg új anyagokkal és lehetőségekkel. A pasztellt vízfesték, olaj, majd acryl követte, amit egyéb adalékok tettek plasztikussá. Az elmúlt 73 évben sok mindent kipróbálhattam, de szeretnék még újabb és újabb lehetőségeket kikísérletezni. Kérem adja az ég, hogy terveimnek ( vázlataimnak, feljegyzéseimnek ) minél nagyobb részét megvalósíthassam.

Kezdetben igyekeztem a látható világot megörökíteni. Természetesen úgy, ahogy én láttam. Megmutatni az újat, a szokatlant, amit csak az láthat, aki lélekben is jelen van. Ezután talán inkább az érzéseket igyekeztem kifejezni. Ám ennél is többet akartam! Úgy gondoltam, azt kell megfestenem, ami nincs! Azt kell megmutatnom, ami csak általam lehet. A természet adta világot - fát, virágot, hegyet, vizet - szinte bármikor láthatjuk. Ezen felül sok száz vagy sok ezer művész feldolgozásában élvezhetjük szépségét. Én többet akartam adni ennél. Megfesteni amit én látok. Amit csak én láthatok.

Ha én nem valósíthatom meg ezt, senki más nem mutathatja meg; Ha sok száz év sok száz alkotójának - múlt vagy jövő - munkáját nézzük is meg. Persze nem zárhatom ki azt az eshetőséget sem, hogy mindaz amit megfestek, valóban létezik is, csak eddig rajtam kívül más nem érzett rá ("nem fogta az adást").

Nem mondom, hogy ezután nem fogok hegyeket, vizeket vagy fákat festeni, (sok ilyen jellegű vázlatom és feljegyzésem van). De az biztos, hogy nem úgy valósítom meg ezeket, ahogy mondjuk akár ezer, száz vagy húsz évvel ezelőtt tettem volna.

Az életben és az alkotásban nincs megállás. Minden lépést új és újabb lépés követ; és semmi és senki nem szabályozhatja azt, hogy előre, hátra, jobbra, vagy balra lépünk. Remélem megsegítenek az Istenek, hogy még sok lépést megtehessek.

Kérem fogadják szeretettel jelenlegi, talán szokatlan forma, struktúra és színvilágú munkáimat.

 

 

Hamar János búcsúztatója,  2011. február



Jóság és szeretet. Ez volt ő, Hamar János. Barátságos, szerény, megértő, segítőkész. Szeretett élni és égni, és mindezt alázattal,  hiszen szellemileg, lelkileg igen művelt volt, és csak a teli búzakalász hajtja meg fejét.

Személye tiszteletre és szeretetre méltó. Aktív korában a gyerekek nap mint nap betértek dekorműhelyébe, ahol komolyzenei háttér mellett mindenkihez volt kedves szava, és valami apróság, amivel örömet szerzett.

Háttér ember volt, aki mindenütt otthagyta a keze-lelke nyomát. Nem csak a kirakatokra gondolok –az a munkája volt– de a községi, művelődésházi,  szövetkezeti, óvodai, falujáró Betlehemesek, iskolaszéki, egyházi stb. rendezvényen ott volt a feliratokban, a drapériában, a díszletekben, a megvalósult ötletekben. Az általa képviselt értékek nyomot hagytak a vele kapcsolatba kerülő emberekben. Tudása, műveltsége, becsületessége, szellemes humora, családszeretete, szorgalma, türelme, ötletessége, önzetlensége tiszteletet váltott ki ismerőseiből.

Mindig szegény családban élt, így ő volt a kőműves, az asztalos, az üvegező, a villanyszerelő, a kertész, tehát az ezermester, hogy a szülői ház lakható maradjon.

A művészetek, ezen belül is a zene, a festészet, az irodalom -különösen a versek-, az építészet és  a természet csodálatos világában való kalandozással töltötte szabadidejét, anyagi javak híján elsősorban könyvek, filmek segítségével.

Élményeinek, álmainak egy részét megfestette, de vázlatainak nagy része már nem formálódhat képpé, terveihez nem adatott meg az idő, hogy valóra válthassa.

Már 50 éves volt, amikor családot alapított, melyben szeretettel, megértéssel, szorgos munkával teltek a békés napok. Élete párját és leányát, Csillát teljes odaadással szerette, és ajándékként egy fiúgyermeke is született, Gergő, akiben Ő tovább élhet.

Feleségével nem csak szerették, tisztelték, becsülték egymást, hanem társként kölcsönösen segítői, támaszai voltak egymásnak nap mint nap. A gyermekek sok örömet hoztak életébe. Gergő és Csilla azzal foglalkoznak ami érdekli őket, és mindketten sikeresek az általuk választott területen.

A  szülői házban nyári táborozások is voltak felesége iskolájából. A gyerekek ott is aludtak, hiszen sok jó ember kis helyen is elfér. Azért említem meg ezt, mert az egyik érettségire készülő tanuló az egyheti tömény matematikázás után a következő szavakkal köszönt el. „Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem. Ha egy dolgot kérhetnék csak a Jó Istentől, akkor azt kérném, hogy olyan párom legyen, mint a Jankó bácsi, és olyan harmonikusan élhessünk, mint Önök.”  Ez a mondat jelzi, hogy szerény élete fáklya azoknak, akik megismerték.

A sok-sok apró napi öröm adhatott erőt Jankónak, -hiszen mindenki így ismeri-, hogy megküzdjön két rákkal két infarktussal, de a harmadik rák legyőzte a testét egy nappal a 79. születésnapja után. Szerettei körében, kezeiket fogva tért örök nyugalomra Hamar János teste, de amint párja mondta: fénye, szelleme, szeretete velünk marad.

„a halál nem az út vége,  Csak egy ajtó a végtelenbe” /K.Gy.

 

 

Hamar János napi imája:



Uram adjad, hogy rövid életem minden napja nekem nevezetes és drága legyen.
Adj kedvet, bátorságot és erőt, hogy minden nap valami hasznosat és jót cselekedjek, hogy ne vesszen örökségemből egy nap sem, és elszámolhassak a rámbízottakkal.
Adj reménységet és alázatosságot, hogy a véghezvinni valókat végezhessem.
Testvéremnek tekintsek minden embert. Mindnyájunk javára cselekedjek.
Neked ajánlom minden gondolatomat és tettemet, az örök élet reményében. 

Ámen

 

 

A bemutatást pedig hadd zárjuk egy haiku párral:

 

Végtelen fonal.

Örök érvényű törvény.
Véges az élet.



Véges az élet.
Változunk, visszatérünk;
A lélek örök!

 

/ Hamar János: A pók és hálója, 24-25./